Korai évek (saját írás)
A Guns N' Roses legelső felállásában sem Slash, sem Duff McKagan, sem Steven Adler nem szerepelt. A bandát 1985-ben alapította Axl Rose énekes és Izzy Stradlin gitáros, akik akkor a Hollywood Rose tagjai voltak. A többi tag az L.A Guns zenészei közül került ki (Tracii Guns gitáros, Ole Beich basszusgitáros és Rob Gadner dobos). 1985 márciusában született meg a Guns N' Roses név, az Amazon Heads és AIDS nevek elvetése után. Később Ole Beich helyére Duff McKagan került, mint basszer. Ő korábban Slash bandájának, a Road Crew-nak a tagja volt.
Duff Seattle-ből jött Hollywoodba, így le tudott szervezni egy néhány fellépésből álló klubturnét a bandának. Tracii-nek és Robnak azonban megtört a lelkesedése, így egy időre Tracii helyére Slash került, akit Duff a Roadcrew-ból, Izzy a Hollywood Rose-ból ismert. Duff kérésére Slash-sel fejezték be a többi koncertjüket is, aki Rob helyére magával hozta régi barátját, Steven Adler dobost is. Így alakult ki az "igazi", klasszikus felállás:
Axl Rose - ének
Slash - szólógitár
Duff McKagan - basszusgitár
Izzy Stradlin - ritmusgitár
Steven Adler - dobok
Néhány közös próba után úgy döntöttek, megcsinálják a Seattle-be tervezett turnét, amit Hell Tour-nak kereszteltek el. A körút nem indult valami sikeresen. Alig volt némi felszerelésük, és mindezt egy ősrégi kocsiba pakolták be, ami száz mérföld után lerobbant. Végül egyetlen fellépésre értek oda időben, ez elvileg a turné zárása lett volna: ez az Omni Room-ban volt, 13 néző előtt.
Ezt követően visszatértek L.A-be, és a klubokat próbálták meghódítani. Rengeteg feldolgozást játszottak, olyan helyeken, mint a Whiskey a Go-Go, Roxy, The Water Club, Troubadour, Scream; és demókat készítettek. Ekkoriban született a Reckless Life, az It's So Easy, és a Don't Cry.
A folyamatos koncertezésnek és kialakuló rajongótáboruknak hála felfigyelt rájuk a Geffen Records, és 1986. március 25-én leszerződtették a bandát. Menedzserük Alan Niven lett. 1986 végére elkészült első lemezük, az Appetite For Destruction.
Az album munkálatai miatt kevesebb klubfellépést tudtak vállalni, de a Geffen kiadott tőlük egy négyszámos EP-t, Live ?!*@ Like a Suicide címmel. Ezen két saját dal (Reckless Life, Move To The City) és két feldolgozás (Mama Kin, Nice Boys) szerepelt. A lemez meghallgatva élőnek hat, de a közönség-zajokat valójában alákeverték. 1986-ban, Halloweenkor fellépték az UCLA's Ackerman Ballroomban, és a Thelonious Monster-nek, a The Dickies-nek, valamint a Red Hot Chili Peppers-nek nyitottak. 1988-ban újra megjelentették a Live ?!*@ Like a Suicide-ot, a G N' R Lies albumon, amire további négy dal is felkerült, ennek ellenére az eredeti kiadás a gyűjtők értékes darabjai közé tartozik.
A zenekar első európai fellépésére 1987. június 19-én került sor a londoni Marquee klubban. A sajtó negatívan viszonyult hozzájuk, ráadásul a fellépés is nagyon rosszul sikerült, a közönség nagy része részeg volt.
A zenekar első albuma, az Appetite for Destruction 1987. július 21-én jelent meg. Az album borítójával kapcsolatban problémák merültek fel. Az eredeti lemezborítót Robert Williams készítette; a rajzon egy pengefogú szörny éppen ráugrik egy robotra, ami vélhetően megerőszakolta a kerítés tövében fekvő nőt. Miután több kereskedő megtagadta ezzel a borítóval az album forgalmazását, így a kiadó kompromisszumra kényszerült, és a képet a lemezborító belsejébe rakták, előre pedig egy kereszt került, rajta öt koponyával (Billy White tervezte, és eredetileg tetoválás lett volna). Az öt koponya a zenekar tagjait ábrázolta.
A producer Mike Clink volt, aki korábban már Ozzy Osbourne-nel és a Heart-al is dolgozott. Elsőként a Welcome to the Junglet adták ki kislemezként, és videót is forgattak hozzá. Az album nem keltett különösebb feltűnést, underground körökben azonban sikeres lett. A lemez Ian Astburynek is megtetszett, így felajánlotta, hogy zenekara a The Cult elviszi őket észak-amerikai turnéjukra. Az Electric turné keretében augusztusban és szeptemberben bejárták Kanadát, és a nyugati partvidéket.
1987 szeptemberében újabb európai koncertekre került sor, melynek részét képezte egy öt helyszínes brit turné a Faster Pussycat-tel. Eredetileg az Aerosmith-el léptek volna fel, de azok az utolsó pillanatban visszamondták a turnét. Októberben ért véget a körút és ezután a zenekar visszatért az Egyesült Államokba további fellépésekre.
1987. október 24.-én a zenekar vendégként szerepelt az MTV Headbanger's Ball című műsorában. A műsor készítői azt mondták a zenekarnak, hogy "rendezzék át" kicsit a berendezést. A Guns N' Roses ripityára törte az egész díszletet. Ez volt a zenekar első valódi megjelenése, lassan kezdtek bekúszni a mainstreambe is.
Ezt segítette elő az 1987 novemberében Amerika közép-nyugati részén induló újabb turné, mely során a népszerűsége csúcsán lévő Mötley Crüe elő zenekaraként léphettek fel. A turné egyik hírhedt incidense volt Nikki Sixx kábítószer túladagolása, akit Slash mentett meg a haláltól. Ezt követően Alice Cooper társaságában is lebonyolítottak egy rövidebb turnét.
1988 elején bevonultak a Rumbo Studio-ba és felvettek néhány akusztikus dalt, mint például a Patiencet, a Used To Love Hert, a One In A Milliont, a Cornchuckert és az újrafeldolgozott You're Crazyt. Ezeket amolyan "töltelékdaloknak" szánták, esetleg egy EP-nek.
Ezt követően kezdetét vette az első olyan turné, ahol főzenekarként játszottak. Rose és a zenekar között ekkor már kezdenek kiéleződni az ellentétek. Rose ki is lépett a zenekarból, de három nap múlva visszatért. A turné februárban ért véget.
1988-ban kiadtak egy újabb EP-t Live from the Jungle címmel mely kizárólag Japánban jelent meg. A hat dalt tartalmazó kiadványt LP, kazetta és CD formátumokban jelentették meg. A borítón Robert Williams betiltott alkotása található, mely eredetileg az első albumhoz készült volna.
A debütáló lemez egy évre rá a kiadásra sem szerepelt sikeresen, ezért Alan Niven arra kérte a Geffen Records alapítóját David Geffent, hogy támogassa a zenekart, az MTV pedig rendszeresen tűzze műsorára őket. A Welcome to the Jungle videót eredetileg csak vasárnaponként adták le, de így is felfigyeltek rá a rock és punk rajongók.
Áprilisban felvették a második videoklipjüket a lemezhez, a Sweet Child O' Mine dalhoz, mely a Ballroom-ban, a Kalifornia-i Huntington Park-ban készült. Ezenkívül kiadták kislemezen is. A dal nagy támogatást kapott mind a rádiók, mind az MTV részéről, így 1988 tavaszára hatalmas sláger lett, a kislemez pedig a Billboard Hot 100-as listáján az első helyre került.
A siker hatására a Welcome to the Junglet márciusban újra kiadták kislemezen, mely a 7. helyet érte el az Államokban. A Nightrain után a Paradise Cityt is megjelentették kislemezen, mely az 5. helyen nyitott. Így egyszerre három daluk is szerepelt a Top 10-be (Paradise City, Welcome to the Jungle, Sweet Child O' Mine), melyek az albumot is elindították a siker útján. Április 23.-án bejutott a Top 10-be, majd júliusban az első helyre került és ott is maradt jó ideig. 1991-re túllépte a 16 millió eladott példányt, manapság pedig már 38 millió felett értékesítettek belőle. Az Egyesült Államokban 18x platinalemez.
Ezt követően felkérést kaptak az Iron Maiden Seventh Son of a Sevent Son turnéjára előzenekarként. A körút '88 májusában startolt Kanadában. Noha a Guns N' Roses rock and roll-os zenéje nem nagyon illett a Iron Maiden energikus heavy metaljához, de a közönség nagyrészt pozitívan fogadta őket. A két csapat tagjai azonban a turné vége felé nem jöttek ki túl jól egymással. A turné végére Rose-nak gondjai voltak a hangjával és folyamatos késései is gondot jelentettek. Ezért a zenekar lemondta a hátralévő turnéállomásokat, de pár tag továbbra is színpadra lép az L.A. Guns-szal, akiket a Guns N' Roses helyett kértek fel. A turné júniusban ért véget.
Ezt követően saját fellépéseket szerveztek, majd júliustól két hónapos turnéra indultak, nagy példaképeik az Aerosmith elő zenekaraként. A turné során hatalmas stadionokban léphettek fel, majd a körút előrehaladtával a Guns hatalmas sztárbanda lett. Az előzenekar túlnőtt a főbandán, ezt tükrözte az is, hogy a Rolling Stone magazin az Aerosmith helyett a Guns N' Rosest tette a címlapjára.
A turné befejeztével augusztus 20-án Donington-ban léptek fel a Monsters of Rock fesztiválon. Itt fellépett még a KISS és az Iron Maiden. A színpad közelébe előrenyomuló rajongók közül kettőt halálra tapostak. A média nagy mértékben hibáztatta a zenekart a tragédia miatt. Ekkor aggatták rájuk "A világ legveszélyesebb zenekara" címet. Ezen túlmenően a zenekar viselkedése is negatív visszhangra lelt a médiában, ugyanis Duff, Slash, Izzy és Adler állandóan kábult állapotban jelent meg a színpadon.[11]
1988. szeptember 7.-én a zenekar fellépett az MTV's Video Music Awards-on és előadta a Welcome to the Jungle-t. Slash és Adler csatlakozott Steven Tyler-hez, Joe Perry-hez, Billy Idol-hoz és Tommy Lee-hez és előadták a Wild Thing-et.
1988. december 6.-án a Geffen kiadta a G N' R Lies című albumot. Az eredeti címe: Lies! The Sex, The Drugs, The Violence, The Shocking Truth lett volna de valaki a Geffen-nél megjegyezte, hogy a név túl hosszú. Így aztán G N' R Lies-ra keresztelték át. A lemez a Billboard lista 2. helyén debütált, így a Guns lett az egyetlen olyan csapat a 80-as években, melynek egyszerre két albuma szerepelt a Top 5-ben. Az albumból több mint 12 millió példány kelt el. Az első négy dal megegyezik az 1986-ban megjelent Live ?!*@ Like a Suicide című EP dalaival. Az utolsó négy dalt pedig akusztikus gitárral vették fel. A borító voltaképp a bulvárlapok és azok címlapjának a paródiája. A média rasszizmussal és homofóbiával vádolta Rose-t, mivel a One in a Million című dalban a "nigger" és a "buzi" kifejezéseket használja. A frontember, hogy védekezzen ezek ellen a CD-s kiadásra rárakatta a Woman Is the Nigger of the World című dalt.
Rose 1990-ben egy MTV-nek adott interjúban kifejtette, hogy az állítások alaptalanok, különösen annak ismeretében, hogy Slash is félig fekete. Elmondása szerint a szöveg a faji és társadalmi problémákra hívta fel a figyelmet. Továbbá arra is felhívta a figyelmet, hogy ő maga is példaképként tekint egy-egy homoszexuális vagy biszexuális énekesre, mint Freddy Mercury vagy Elton John.
Decemberben a zenekar Japánban, Új-Zélandon és Ausztráliában lépett fel.
1989 februárjában közösen lépnek fel más előadókkal. Adler és McKagan csatlakozik Steve Lukather-hez (Toto) és még sok más zenészhez, hogy Los Angeles-ben, a Roxy-ban ünnepeljék a Beatles, The Ed Sullivan Show-jában való fellépésének 25. évfordulóját. Steven és Slash előadja a Paranoid-ot Ozzy Osbourne-nal az Irvine Meadows-ban megtartott koncerten. Még februárban rögzítik a Patience videoját, a kislemez pedig a 4. helyre kerül a slágerlistán. 1989 augusztusában Slash csatlakozott a Great White-hoz a Reebok vízi színpadon, Manhattan-ben, hogy előadják a Jumping Jack Flash-t, Axl pedig Tom Petty-hez Syracuse-ban, hogy előadják a Free Fallin-t és a Knockin' On Heaven's Door-t. 1989. szeptember 11-én a Guns n' Roses nyert a Legjobb Heavy Metal/Hard Rock Video kategóriában az MTV Video Music Awards-on. Emellett megkapták a legjobb új előadónak járó díjat is. Az eseményen McKagan és Slash láthatóan ittas állapotban jelent meg és bőven káromkodtak is. Végül Rose azzal fenyegette meg őket, hogy feloszlatja a zenekart, ha folytatódik a súlyos kábítószer fogyasztás. Ezt követően a pár fellépés erejéig a Rolling Stones társaságában koncertezhettek. Rose az első koncerten azzal fenyegetőzött, hogy elhagyja a zenekart, ha a többi tag nem szokik le a kábítószerről. Ezt mondta: "Utálom ezt színpadon csinálni, de minden más kib*szott módon megpróbáltam. És hacsak a zenekar bizonyos tagjai össze nem szedik magukat, ez lesz a legutolsó Guns N' Roses fellépés, amit láttatok. Mert már belefáradtam, hogy túl sok ember táncol ebben a csapatban Mr. Brownstone-nal" (heroin).
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
